Fordította, amennyire lehetett szórul szóra
KOVÁCS JÁNOS tataházi lelkész.
Mi második Ferdinánd, Isten kegyelméből választott római császár, Német, Magyar, Cseh, Dalmát, Horváth, Szláv, Róma, Szerbia, Lodoméria, Kun, Bolgár stb. országok apostoli királya; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabantia és Stayerország herczege; Morvaország őrgrófja; Luxenburg, Alsó és Felső Szilézia, Vürtenberg és Theka herczege; Svédország fejedelme; Habsburg, Tirol, Kyburg, Grácz ……őrgrófság örökös ura stb. jelen sorainkkal tudtára adjuk mindenkinek, akiket illet, hogy részint több alattvalóinknak Felségünkhez terjesztett alázatos kérésükre, részint pedig a mi bátor hívünknek Kovách Benedeknek, az onodi táborban fizetett lovas vitéznek, az ő megfigyelt s kipróbált vitézségéért s mindama hü szolgálataiért, melyeket elsősorban Felségünknek külömböző helyeken és külömböző időben teljesített, s igéri, hogy ezentúl is teljesíteni legfőbb kötelességének tartandja – követve Elődeinknek, a dicsőségesen uralkodó magyar királyoknak a példáját, kik azokat, kik az ő személyöknek és a keresztény társadalomnak szolgálatot tettek, ki szokták tüntetni, hogy így őket még nagyobb dolgok véghez vitelére buzdítsák, elrendeljük, hogy nevezett Kovách Benedek s az ő hitestársa Szabó Katalin, úgyszintén az ő édes testvérei, ugyancsak Kovách János, István és Mihály, nem külömben Benkő Máté, Péter és Mihály nem nemesi állapotból, melyben – mint mondják – eddig éltek, a mi királyi kegyünk és királyi hatalmunk teljével kiemeltessenek s magyar királyságunk s hozzákapcsolt országaink valódi, kétségbe vonhatatlan nemesei közé felvétessenek, akarjuk és elrendeljük, hogy felvételük után a nemesek közé soroztassanak és irassanak.Jóváhagyjuk s biztos tudásunkkal megengedjük, hogy ezentúl, a jövőben mindenkor mindama királyi kegyet, tiszteletet, kiváltságot, szabadságot, jogot, előjogot, sérthetetlenséget melyeket a Mi magyar birodalmuk s ahhoz kapcsolt részeknek többi, igazi, régi nemesei bármily jog s régi szokásnál fogva élveznek s azok élvezetének örvendjenek. Eme irányukban tanusitott kegyünk és leereszkedésünk bizonyságául az igazi, kétségbe vonhatatlan nemesi jelvényét, ezen Armarist, azaz nemesi cimert adományozzunk nekik.
Ez tudni illik, egy egyenesen álló ég színű paizs. Alsó részében van középen egy keret, zöld mezővel (lappal). E zöld mezőben egy könnyűfegyverzetű fekete bajúszú fiatal lovas fehér lovon ül. Rajta hosszú vörös köpeny (tunica) van, lábán hosszúszárú aranysárga csizmát visel; vállát párducz kaczagány disziti s fején fekete magyar kalapot hord. Jobb kezében van a kantárszár, baljában pedig egy két részre osztott hosszú nyelű lovas zászló, melynek nyele jobb vállára támaszkodik. Ezen zöldmezős keret, melyben a lovas látható, királyi ékitménybe (diadem) van foglalva, rajzolva. Az ékítmény felső részén sötétsárga oroszlán ül két hátulsó lábán, s háromágu bojtos farkát hátrafelé magasba emeli. Az oroszlán szája ki van tátva s nyelve hosszan kinyujtva. Ballábát előre nyujtja, mintha valamit meg akarna vele ragadni, jobb lábában pedig egy kivont kardot csapásra emelve tart. A paizs felső szélén egy kis angyalfej látható kiterjesztett szárnyakkal, körös körül a paizs szélén pedig majd sárga, majd vörös, majd zöld és fehér színű szallagok köritik, mik a paizsot igen szépen diszitik, amint azt ezen cimer levelünk elején a festő által sajátkezüleg műérzékkel s megfelelő szinekkel lerajzolva látni.
Ezen nemes levelet ugyanezen Kovách Benedeknek s vele együtt a már fentebb egyenként és külön megnevezett személyeknek, az ő, valamint mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak szivesen adjuk és adományozzuk. Elrendeljük s biztos tudásunkkal, szabad elhatározásunkkal megengedjük, hogy ők ezentúl a jövőben mindenkor ezen Armarist, nemesi levelet, úgy használhassák, mint a többi magyar birodalmunk s hozzákapcsolt országok nemesei használják. Ugyanazon jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadsággal, sértetlenséggel élhessenek, melyekkel azok bármily jognál, vagy régi szokásnál fogva éltek s örvendeztek, élnek és örvendeznek, mindenütt, a csatában, harcban, háborúban, lándzsavetésben, kopjázásban, párbajban s mindenféle katonai és nemes gyakorlatokban. Ugyszintén használhassák mint igazi nemesi jelvényt pecséteiken, edényeiken…………..arany gyűrűjükön, paizsaikon, melképeiken, sátrainkon, házaikon, sírboltjainkon, s általában mindennemű tárgyaikon, valamint hadikirándulásaikon. Akarjuk és elrendeljük, hogy ők s mindkétnembeli örököseik és utódaik bármily magas állásra kinevezhetők legyenek, bármily fényes méltóságot s megkülömböztető kitüntetést elfogadhassanak, azt ők s mindkétnembeli örököseik és utódaik viselhessék s annak örvendhessenek. Röviden, jelen Armarisunk erejénél fogva őket nemessé tesszük, nekik nemességet adunk és adományozunk. Mindezek örök emlékezetére és megerősítésére, ezen Armarist titkos pecsétünkkel, melyet mint magyar király használunk, ellátjuk s Kovách Benedeknek s általa a fönt említett személyeknek, azok mindkétnembeli, mér meglevő, vagy csak ezután születendő örököseinek, utódainak kegyesen adjuk és adományozzuk.
Kelt a mi hűséges és kedves Tisztelendő Kis-Sennyei Sennyey Istvánnak, választott és fölszentelt veszprémi püspöknek, Veszprém örökös Grófjának, ami királyi udvarunk magyar főkancellariusának jelzésével, Ausztriában, a mi fővárosunkban Bécsben Urunknak ezerhatszáz huszonnyolczadik esztendejében november huszonhatodikán. A mi Római Császárságunk tizedik – Magyar s egyéb országok feletti királyságunk tizenegyedik- s Cseh királyságunk tizenketedik évében. Pázmány Péter, esztergomi primás; Thelegdy János, egyházjogilag egyesített kalocsai s bácsi érsek; Pyber János, választott egri; Ergelio Ferencz, vál. zágrabi; Lossy Imre vál. váradi; Czikamadefalvi Andrássy István vál. erdélyi; a már fentebb említett Sennyey István, vál. veszprémi; Dallos Miklós, választott győri; a fenti Thelegdy János, nyitrai helyettes; Nagyfalvy Gergely, vál. szerémi; Draskovich György, vál. pécsi; Pozsgay János, vál. boszniai; Ivanczy János; vál. tinini; Dubrovszky Gergely, vál. csanádi; gróf Zuccony Vincze, vál. pozsonyi; Agaty P. Keresztelő János, választott modrusi; Krisztus egyházát szerencsésen kormányzó Tisztelendő és Főtisztelendő püspök urak és atyák; gróf Galantai Eszterházy Miklós, Fraknó örökös grófja s magyarország Paratinusa; gróf alaghy Menyhért; Gróf Moniorokereki Erődy Zsigmond, Dalmát, Horváth s Szlavonia bánja; gróf Zrinyi Miklós, főlovászmester; alsó-lendvai gróf Bánffy Kristóf, főkomornyik; felsővadászi Rákoczy Pál, főajtónálló; magyarbeeli Bosnyák Tamás, főkonyhamester;erdeődi Bánfy Pál, főpinczemester; czobor szent Mihály Czobor Imre, királyi birodalmunk főurai, s már említett erdeődi Bánffy István, poszonyi gróftány, s a többi országunk kormányzói s Méltóságai idejében.
Stephanus Sennyey
Eppus Wespremiensis
Ferdinandus
Laurantius Ferenczffy
Ivkovics György könyvnyomdája Ujvidéken 1903